Ki beszél? Orbán Viktor 2012-ben vagy Teleki Pál 1939-ben? Az alábbi összeállításból kiderül: szinte mindegy.

Ha elolvassuk az 1939-ben miniszterelnökké második alkalommal kinevezett Teleki Pál beszédeit, akkor meglepő élményben lesz részünk: mintha Orbán Viktort hallanánk 1939-ből.

Természetesen nem a numerus clausus "atyjának" fajvédő és antiszemita gondolkodását lehet ráhúzni Orbán Viktorra. De ami a kormányzásuk eszmei-elméleti megalapozottságát, politikusi jellemük hasonlóságát és hazaffyas handabandázásukat illeti, az egyezés feltűnő és kísérteties.

Igazolásképpen kigyűjtöttem néhány idézetet a Magyar Elektronikus Könyvtárban található Teleki-kötetből. Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni.

Aki eddig azt hitte, hogy Orbán Viktor a saját feje után megy, az téved: Teleki  Pál nyomában jár. Az összes most következő idézet Teleki Páltól származik, de akár Orbán is mondhatta volna...

"Most pedig olyan időben élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni, hogy: most pedig összefogunk. Ha ezt négy-öt évig követjük, akkor négy-öt év mulva egészen máshol leszünk. Ne legyünk folyton várakozásteljesek. Várakozásteljesen moziba megy az ember, de nem országot építeni. Bízzunk a munka erejében. Tekintélyünk a külföldön nőtt, ezt magam is tapasztaltam. A mi politikánk békés és önérzetes politika, ez a politika szentistváni politika, tipusosan keresztény és magyar."

"Halljuk, hogy döntenünk kell, vajon a jobboldaliságot, Prohászka Ottokár kereszténységét választjuk-e vagy a liberális kapitalizmus szolgálatában maradunk. Ezekről a kérdésekről ma már nem lehet szónokolni, és ezeket nem lehet jelszavak­ká tenni, mert rég elintézett kérdés, hogy Magyarország és a magyar társadalom mit választott és milyen úton halad. Ez ma már nem program, hanem megvalósulás, nem újdonság, hanem valóság, s aki ennél nem tud tovább haladni, az primitív."

"A keresztény nemzeti gondolat a politikában azt jelenti, hogy pótoljuk azokat a mulasztá­so­kat, s helyreállítsuk azoknak a rombolásoknak következményeit, amelyeket a tizenkilencedik század materializmusa, a liberalizmus és kapitalizmus, különösen pedig ezeknek túlnöve­ke­dése okoztak."

"A sajtót éppen olyan nevelőintézménynek tekintem, mint az iskolát, tehát a sajtónak, amely felnőtteket és - néha túl korán - gyermekeket is nevel, kötelességei vannak. Kötelességeire pedig barátságos vagy keményebb eszközökkel, olyannal, amilyenre szükség lesz, rá fogjuk szorítani. Nem ijedek meg attól - különben sem vagyok ijedős termé­szetű - erről ki miként vélekedik, akár bent, akár külföldön. Ez országos feladat. A sajtó olyan hangon beszéljen, amely példaadó és társadalomnevelő. Olyan feladat ez, amelyet az ország egyetemes érdekének szolgálatában és az ország erkölcsének érdekében el kell valakinek végeznie. Meg fogom próbálni. A sajtótörvény különben már előkészület alatt van, de ezenkívül is szükség van még nevelő és irányító munkára."

"Ha valamit mondok, sokszor azt hiszik, hogy másvalami van mögötte. Ahelyett, hogy így belemagyaráznának valamit, jobb lenne, ha több tudással és több nyugalommal olvasnák a műveket és ha a napihírek és az ujságok helyett több történelmet olvasnának. Akkor rájönnének, hogy a dolgok a világon mily egyszerüek. Az egészséges, egyszerű gondolkodáshoz kell visszatérni. A külpolitikában sem szabad idegeskedni, nyugodtan be kell várni az események folyását. Annál is inkább, mert ma sohasem lehet tudni, mit hoz a holnap. A külpolitika irányítása egy emberre tartozik: a külügyminiszterre."

"Elmondottam azt is, hogy ugyanakkor több irányban keresünk piacokat, hogy a magunk gaz­daságát minél biztosabb alapokra fektethessük. Kijelentem, hogy önálló magyar ipar szük­séges, tehát a gazdasági rendszer átállítása nem azt jelenti, hogy a mezőgazdasági túlsúlyra állítanók be az ország gazdaságát, és az ipart elhanyagolnánk. Mindez elolvasható beszé­deimben, de ha valaki nem tud olvasni, arról én nem tehetek."

"A magunk rendje, a magunk ősi felfogása, a magunk becsületes magyar szíve szerint kell berendezni ezt az országot, nem idegen mintákra, hanem magyar felfogásban."

"A nemzetek sorsa nem napi eseményektől, hanem a nemzet saját erejétől és akaratától függ, s attól függ megbecsülésünk. Mi még legnagyobb megpróbáltatásunk és elesettségünk idején sem mondtunk mást, mint igazat, nem beszéltünk másként, csak önérzetesen."

"Ma már büszkén mond­hatja a magyar miniszterelnök itthon és kifelé, hogy a saját lábunkon állunk, senkinek, önszántunkon kívül, nem vagyunk elkötelezve semmire..."

"Büszkén vallom nemcsak itt, de a külföldön is, hogy ázsiaiak vagyunk, és ezt komolyan is érzem, és éreztem akkor is, amikor Ázsia népei között jártam. Nagyon sajátos az alkotmányunk is, amelyet olyan kevesen értenek meg és amely önmaga is tud haladni és mégis változatlan."

"Mert mi saját életformánkat éljük, magyar életformánkat, saját magyar módszerünket. És hogy mi ezt nemcsak a magunk kedvtelésére tesszük, hanem ez tényleg célra is vezet, azt akkor látom, amikor külföldön járok. A mi keménységünket, azt, hogy a magunk útján hala­dunk, azt, hogy becsületesen és egyenesen beszélünk, sem rosszban, sem jóban, nem hazu­dunk, a külföldön megbecsülik, ezért tisztelettel vannak irántunk."

A liberalizmus, "amely az egyén érvényesülését mozdította elő, amely az egyéni versenyben látta a gazdasági boldogulást, letűnt, megszűnt, meghalt s többé nem tér vissza."

"Szakítottunk a múlttal, a liberális multtal. Itt végre nemcsak képletesen beszélünk, de beszélhetünk nyiltan és világosan egymás között."

"Figyelem a lelkeket, az öregek és különösen a fiatalok lelkét, akikkel az utolsó húsz évben többet foglalkoztam, és úgy látom, hogy olyan kiegyen­lítődés felé megyünk, a lelkek olyan megértést, olyan új világrendet keresnek, amely vissza­vezet bennünket valami szebbhez, fennköltebbhez, megértőbb élethez. És ma az államok lassan átfejlődnek ilyen megértés felé."

"Az országnak súlyos, nehéz helyzetében vagyunk most, amely nem azért súlyos, mintha gyengék volnánk, és nem volnánk legények a talpunkon, hanem azért, mert az egész világ helyzete nehéz, bizonytalan, a világ félig fejetetején és félig a lábán áll s ez talán még rosszabb, mintha egészen a fejetetején állana, mert akkor legalább mindenki tisztán látná a helyzetet."

"Én nem tudok mást adni ebben a nehéz korszakban, mint magamat és erős akaratomat. Én nem váltok aprópénzre igéreteket. Kifejtettem például, hogy gazdasági termelésünket miért kell különösen a földművelésben átállítani. Nem értem, hogy miért kellett ebbe min­den­féle aggályos dolgot belemagyarázni."

"Ha én munkát kérek, akkor nyolc órai kötelező és négy órai önkéntes munkát kérek, ha ezt megtaláltam, örülök, mert a nyolcórai kötelező és a négyórai önkéntes munka többet ér, mint a tizenkétórai kötelező munka. Mert amiként az a kenyér esik legjobban, amelyért megdolgozunk, az a munka esik legjobban, amelyet kedvvel, lendülettel és akaratunkból végzünk."

"Én már húsz évvel ezelőtt, a legnagyobb elesettség idején is hittem a magyar feltámadásban, amikor alig pár százan kezdtük meg a küzdelmet a vörös terror ellen, de nem hittem akkor sem a pillanatnyi gyors változásokban. Hittem abban, hogy idővel minden elkövetkezik, ami elkövetkezett, csak azt nem tudtam, hogy mikor. Az embernek azonban mindenkor készen kell lennie, ezt pedig egyféleképen lehet: magyarnak kell lenni."

"Ma a keresztény emberek foglalják el fokozatosan a gazdasági pozíciókat és ami talán még fontosabb, a nemzet erkölcsi irányításának a pozícióit is. A színházban, moziban, sajtóban. Azok, akik ezeket a pozíciókat betöltik, úgy éljenek, ahogyan ezt tőlük a nemzet elvárja."

"Amikor a miniszterelnöki széket elfoglaltam, azt mondottam, hogy a tanítóbácsi jön. (...) Meg kell tanítani az embereket, hogy csak egymás iránti szeretettel lehet nagy dolgokat cselekedni és nagy dolgokat előrevinni. Bizalmatlansággal egymásnak csak ártani s az országot csak megbontani lehet. Túl nehéz időket élünk és túl nehéz helyen állunk Európában, semhogy ezt ma bárki részéről eltűrni lehessen. Nem is fogom tűrni. S ha ez a bizalmatlansági légkör tovább tart, gondom lesz rá, hogy keményebb kézzel, vagy ha kell, ököllel is megszüntessem."

"Már akkor is keresztény politikát hirdettünk, a keresztény Magyarország visszaállításának politikáját a liberális gazdasági jólétben élő korszak eltévelyedései, mondhatnám könnyű élete után."

"Többek között foglalkozunk a Lágy­mányoson a stadion létesítésével s ez a kérdés mindinkább a döntés stádiumába került. Fog­lalkozunk a Gellérthegy és a fürdő idegenforgalmi szempontból való jobb kihasználásának kérdésével."

"Az iskola csak tanít, de a magyar nyelvet és a történelmet is sokszor úgy tanítja, mint a kémiát és a fizikát. Ezért, ha nem lettem volna miniszterelnök, összehívtam volna a közelmultban történtek után a magyar nyelv és történelem tanárait és megfeddtem volna őket."

"A munkásokat fel kell szabadítani a szakszervezeti terror alól és átvezetni a keresztény, nemzeti társadalomba."

"Nem az a fontos, hogy holnapután reggel minden rendben legyen. Nem az a fontos, hogy két hét mulva jól éljünk már. Nem az a fontos, hogy a konjunktúra folyton jó legyen és ne hullámozzék. Az a fontos, hogy mindenikünk úgy éljen és azzal az érzéssel haljon meg, ha Isten innen egyszer elszólítja, hogy nemzedékek után is mi fogunk élni itt e földön: szabad magyarok."

"A pénzügyi kérdésekkel függ össze az úgynevezett közgazdasági program, amelynek irányvonala természetesen a közteherviselés arányosabb elosztása és a jövedelemelosztás arányosabb szabályozása. Ez már maga szociális program is. Munkát adni szociális feladat, talán egyike a legszociálisabb feladatoknak, mert az a kenyér esik legjobban, amelyet munká­val szerzünk."

"Aztán következik a sokgyermekes családok megsegítésének problémája. Családvédelmi alap létesítése, az ifjúság felkarolása, anyagi és lelki téren előbbrevitele. Húsz év óta foglalkozom az ifjúsággal, sokan ismerik véleményemet, nem hiszem, hogy itt erről részletesebben kellene nyilatkoznom."

"Tervbe van véve az illetékügyi kódex összeállítása is, mert az illetékekre vonat­kozó jogszabályok áttekinthetetlenek. Az adó- és illetékek terén nemcsak az a baj, hogy nagyok és nem mindig igazságosak, hanem az is, hogy áttekinthetetlenek. Sokszor még a szakember részére is nehezen áttekinthetők, hát még a közönséges halandó részére."

"A pénzügyi politika másik része az adópolitika. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, amit a pénzügyminiszter úr ma szintén kifejtett, hogy a keresztény, nemzeti irányhoz és elsősorban a keresztény gondolatvilághoz az abból folyó adómorál is hozzátartozik. Hogy adómorál legyen, ahhoz két dolog kell: először az adózó, akinek lelkiismerete van és az állam, amely­nek azzal kell hozzájárulni az adómorál kialakulásához, hogy az adózó maga is megértse miért adózik. Tehát a józan adórendszerben, amelyre a pénzügyminiszter törekszik, kell, hogy ne csak helyesebben elosztott legyen az adóteher, de érthetőbb is legyen az adózás rendszere."

"A falut és a várost közelebb kell hoznunk egymáshoz. A nemzet mély gyökereitől elszakadó embereket visszavezetni olyan törekvés, amely minden nemzet alaptörekvése. Visszavezetni a falu népéhez, amely erőt ad. "

"Mi a közvélemény? Nem az utca! Nem a hangosság! A közvélemény, amelyet én ebben a fejlődésben komoly faktorként látok, az a közvélemény, amelyet én számbaveszek, a magyar keresztény társada­lomnak széles, komoly rétegei, sok megfontolt, hivatalt viselt ősz férfiú és sok feladatára kötelességtudóan készülő ifjú."

"Nem veszem rossz néven azt, ha a magyar közönség ideges, ha Európának mai közállapota miatt aggódik. Azt hiszem, máshol a világon éppen úgy aggódnak az emberek Európa sorsa felett. Amikor figyelmeztettem arra, hogy ne higgyünk a rémhíreknek, azokra a mindennap keletkező és szállingózó hírekre gondoltam, amelyekről öt percnyi gondolkozás után minden­ki maga is belátja, hogy abszurdumok. Ezért mindenkit arra kérek, hogy a hallott hírek továbbadásától tartózkodjék."

"Én örülök, ha pártokat és véleményeket látok, csak azt nem akarom, hogy az ország pártokra bomoljon, hogy az orszá­got elfeledjük, hogy az individualizmus annyira elaprózzon bennünket, hogy az összességet elfelejtsük."

"A keresztény irányzat feladata - érzésem szerint - a politikában és a társadalomban tehát elsősorban az, hogy a magunk lábán járjunk, magyar politikát csináljunk, magyar érzéstől áthatva és minden cselekvésünkben úgy járjunk el, hogy mindig a magunk érdekét szolgál­junk és nem a másét."

"Én megkövetelem mindenkitől, hogy amit neki megmondottam, azt higgye el, hogy az úgy van."