Megérne egy biztonságtechnikai tanulmányt a Debreceni Ítélőtáblán ezen a héten bevezetett intézkedéscsomag. Az olaszliszkai per tárgyalása elvileg szigorú rendszabályok szerint zajlott, komoly ellenőrző ponton kellett áthaladnunk minden egyes nap - kár, hogy a szigorúság mellé nem párosult következetesség. Hétfőn regisztráltam magam a pultnál, de nem kérték el a személyimet. Szerdán regisztrálás nélkül mentem be az ellenőrző kapun, senki rám se hederített. Csütörtökön se kértek tőlem papírt, viszont rendesek voltak, és soron kívül beengedtek a nagy tömegben várakozó joghallgatók előtt. Pénteken azonban fennakadtam a szűrőn: egy szemüveges ember a személyimet kérte. Mondtam neki, hogy ezt eddig nem kérték, mire azt mondta: biztos elsikkadt. El, mondtam, de itt voltam minden nap, újságíró vagyok. Azt én nem tudhatom, mondta. Ez igaz, válaszoltam, de a személyim akkor sincs nálam. Majd Koszta igazolja, mondta erre ő. (Koszta a sajtótitkár az ítélőtáblán.) De Koszta nem vette föl a mobilját. Úgyhogy megint rendesek voltak, beengedtek soron kívül. Bomba nem volt nálam. Aztán mondta bent az egyik újságíró kolléga, hogy a biztonságiak csak ma szúrták ki a véletlenül táskája egyik zsebében felejtett bicskáját, amit eddig minden nap behozott a terembe. Aha, bólogatok. Aztán a tárgyaláson meg azt hallom Helmeczy Lászlótól, az elhunyt Szögi Lajos és családjának sértetti képviselőjétől: az Olaszliszkán helyszínelő rendőrök hanyag munkája az oka, hogy csak nyolcan kerültek bíróság elé, mert sokkal több embernek kellene a vádlottak padján ülnie. Aha, bólogatok.